Az a jó!

Nicol Etta: Az a jó!

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány, akinek volt egy nagy és erős bátyja. Ritkán találkoztak, ezért a kislány mindig nagyon örült, amikor a fiú felbukkant náluk. Egyszer aztán elment a kislányért, hogy elvigye korcsolyázni. Úgy bizony, ki a nagy Városligeti Műjégpályára. Oda, ahol este, sötétedés után a hömpölygő tömeg körbe-körbe siklik a jégen.

A kislánynak nem volt korcsolyája, ezért először elmentek vásárolni egyet. Egy szép, sötétbordó műkorcsolyát kapott a kislány, olyat, amit a versenyzők is viselnek. csillogó éllel és aranyszínű logóval. Csodálatosan szép volt, legalábbis a kislány így gondolta, és a legjobban az tetszett neki benne, hogy senki másé nem volt ilyen szép színű. Mire odaértek a pályához, már nagyon sokan várakoztak, és hogy ne kelljen annyit várni, a nagy és erős testvér előrement a sorban, csak odarikkantotta a jegyeladóknak, hogy gyerekkel vagyok, és már bent is voltak a pályán.

A jég hideg volt és nedves, ráadásul szörnyen csúszott, de amikor a kislány ezt nyafogva szóvá tette, az ő nagy testvére csak lenézett rá, és mosolyogva ennyit mondott:

– Az a jó!

Ezzel kézen fogta a kishúgát, és együtt szelték a köröket a hatalmas pályán. Ha nem lett volna annyira hideg, talán még ma is ott korcsolyáznának.